Kalandok, kalandorok.

         Egy útivezető barátom szerint helytelen a címben megfogalmazott kifejezés, mert ők nem zsiráf, hanem hosszú nyakú nők és rájuk ez a jó kifejezés. Vitatkozni nincs értelme rajta. No de kezdjük az elején.

         Volt valamikor Magyarországon egy rozsda barnás színben tündöklő természettudományi magazin. Nem jut eszembe a neve. Nekünk ez volt a magyar National Geography. Csúnya lap volt, de tele volt titkokkal, sok sok érdekes történetekkel. Kicsi voltam még, amikor egy példány a kezembe  került. És meglepetten láttam benne, hogy a világban vannak  olyan törzsek, ahol a nők nyakát nyújtják. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha élőben is látok hasonlókat. Aztán 25 évvel ezelőtt kijutottam Thaiföldre. Az első években nem is tudtam, hogy itt is élnek hasonló törzsek.

       Habzsoltam Thaiföldet. Itt mindenkinek olyan szabadságérzete volt, mintha ennek a népnek nem lenne szüksége törvényekre, mert itt mindenki  jónak született. A közlekedési rendőrökön kívül rendőrt sehol nem lehetett látni. És a turisták a csodára évről évre csak özönlöttek, özönlöttek. Ma persze már más a helyzet.

      Az évek során sok embert beszéltem rá, hogy látogasson el ebbe a csodálatos országba, sokan meg is fogadták. Aztán más barátaim mások ajánlatára jöttek. Szinte mindenki visszatérő vendég lett. Én évente többször is jöttem . Az utazások elején mindenki elsősorban a tengerparti üdülőket keresi fel, mint amilyen Phukett és Pattaya. Egy idő után azonban kíváncsivá válunk egyéb helyek iránt is. És programokat keresünk. Az akkor itt nyaraló barátaimmal mi is új dolgokra vágytunk. Kerestük a prospektusok belföldi ajánlatait és Chiang Mai-ra találtunk. És meghűlt bennem a vér. Meglepetten olvastam, hogy Észak-Thaiföldön él olyan törzs, akik nyújtják a nők nyakát. Gyermekkori álmaim megvalósulni látszottak, találkozhatok ilyen törzzsel. Így céloztuk meg Chiang Mai-t és környékét.

          Esküszöm, hogy soha életemben nem gondoltam, hogy egyszer eljutok ahhoz a néphez, gyermekkori álmaim világához. Mese alakoknak tartottam őket. Így hát számomra a legjobban várt program a zsiráfnyakúak meglátogatása volt. Ezek a fotók ott készültek. A zsiráfnyakú nők Thaiföld burmai határán élnek fenn a magas hegyekben, illetve a törzs nagyobb része Burmában. A fiatal lányokra kis korukban kezdik a gyűrűket felrakni, és úgy emlékszem, hogy két évente kapnak egy gyűrűt. A végére 30 karika kerül rájuk. A fáma azt mondja, hogy ha a karikákat felnőtt korban leveszik, akkor kitörik a nyakuk és meghalnak. Hamis hírek ezek, nem halnak meg, nem törik el a nyakuk, viszont életük végéig nagy nyaki fájdalmakkal küszködnek. A népcsoport neve Karenek, ezen belül vannak etnikumok is. Mi, illetve a turisták a padaung etnikum skanzenjét tekintettük meg.

Azért van még egy titka ennek a zsiráfnyakú falunak. Ez csak egy skanzen. Az eredeti élőhelyük jóval beljebb és feljebb van a hegyek között és oda nem mehetnek látogatók. Talán jogos is ez.

Ezen kívül meglátogattunk egy gyönyörű chiang mai templomot és sok más dolgot. Aztán kényszer-vásároltunk. A túrára kibérelt taxis előbb különféle butikokba vitt és vásárlásra próbált bennünket rábeszélni. Nem kellett sokat beszélnie, derekasan bevásároltunk, majd elindult az eredeti programra velünk. A taxisok, ha a turista vásárol valamit, akkor jutalékot kapnak. Nem csoda, hogy ilyen helyekre térítik el a turistát.

Aztán még történt egy két dolog. Egyik barátomra kígyót dobtak, egy másik barátomat megharapott egy kis majom (a seb nehezen gyógyult be neki. Tetanuszt is kapott). Szóval kalandos, ám feledhetetlen kirándulás volt.

A poszt végén búcsúzik a négy kalandor: Dobi Sanyi, Tóth Gabi, I. Sanyi és Tenmagam.

Stílszerűen jöjjön egy tradicionális thai muzsika: