Amikor az ember tíz fokban a szabadban is és a lakásában is fagyoskodik, fázik, legtöbbször elvágyódik. Eljátszik a gondolattal, hogy de jó lenne egy melegebb éghajlaton élvezkedni, ahol nincsen hideg, nincsen hó, nincsen tél, csak jó meleg. Ahol kifeküdhet a medencénél, vagy a tengerparton a nyugágyakon. A szél lágyan simogatja,  a hullámok monoton hullámzása elaltatja, el lehet órákat bóbiskolni. Közben hozzák a narancslevet, a dinnye-shéket, a mangós rizst, no meg a kókuszlevet, aminek ízét általában a bounty szeletekkel azonosítják. Pedig nem olyan az íze, de a kókuszlé így is tüneményes.  Bizony az élet élvezet is tud lenni. A pálmafák levelei a kósza széltől babusgatják az arcunkat, kókuszok lógnak a fejünk felett. És a tenger azurkék. Nagyon jó benne pancsikálni. Fodrozódnak a hullámok és velük együtt ugrálunk fel-le, fel-le, hogy nehogy ellepjenek. A meleg víz édesen símogat. De az álmodozásból hamar felébred az ember. És vagy elkezd gyüjteni, hogy néhány hétre megvalósíthassa álmát, vagy beletörődik, hogy ő egy ilyen helyre soha nem juthat el, ez csak álom, álmodozás...

És persze mindenkinek meg van a maga paradicsoma, ahová vágyik, ahol élni vagy nyaralni szeretne, kinek Kubában, kinek a görög tengarparton, kinek a Kanári szigeteken és persze kinek Thaiföldön a  phuketti vagy a pattayai tengarparton. Én néhány fotó erejéig bemutatok nektek egy álmodozásra okot adó trópusi lakóparkot.  Ahol minden megvan ahhoz, hogy az ember a mennyországban érezze magát. Egy szónak is sok az alja, hát jöjjenek a 'Fák, virágok, fény', ahogyan a Zalatnay Cini megénekelte.