Divat a retró. Szükségszerű divat, hisz ma olyan korban élünk, hogy az emberek többségén elhatalmasodott a depresszió, a lelki- és testi bajok sokasága. Ma talán nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen baja. Nekem is van.

     Mérgezett a levegő, mérgezett a föld, a kemikáliák tönkretesznek mindent, főleg az emberi  élet minőségét. Jól megénekelte ezt valamikor az Auróra együttes. Persze, hogy nosztalgiázunk, emlékeink szerint valamikor nem volt ennyi betegség, nem mérgezték az embereket, a rákot szinte nem ismerték. Egészséges ételeket ettünk, a családok jó része otthon főzött.

     A globalizált világ szétrobbantotta a családokat, a gyerekek szétszéledtek az ország nagyvárosaiban és a nagyvilágban. A nagyvárosi lét felszippantotta a vidéki  embereket, engem is. A családi fészekben már nem kellett a mamának ránk főznie, a városokban ezt megoldotta a nagyüzemi étkeztetés, az iszonyatos nagy árú bőséggel rendelkező közértek, megastore-ok.  Az, hogy ennek nagy ára lett, az hogy ezek az ételek tele vannak  ízfokozókkal , színezékekkel, sűrítőkkel, rugalmasságot keltőkkel,  vegyszerekkel, kit érdekel? A lényeg, hogy jó ízek jönnek ki belőle. Az meg hogy mindenki beteg és az ezektől az ételektől is van, az senkit nem érdekel. Ennyi allergiást soha nem látott a világ. A gyógyszergyárak jól jártak. Van olyan barátom, több is, aki kedveli az ízfokozós ételeket.  Európában MSG-s ételeket szeretők emberek tömörítő klubok vannak, akik kibontott zászlóval hirdetik a vegyszeres ételek dicsőségét, lehet hogy nekik van igazuk? Végül is az emberiség a tömegétkeztetések hatására nem hallt ki, csak egész életükben betegek. Én mondjuk itthon főzök, ritkán eszek éttermekben.

    Azért  bennem egyre erősebb a felismerés, hogy régen jobb volt, nem mindenben, de sok mindenben. Az a csend, az a nyugalom, az a kiszámíthatóság, az a jó hangulat ami akkor a magyarokat jellemezte, az nagyon hiányzik. Aztán volt jövőkép, volt munka, nem volt fajgyűlölet, talán még cigánykérdés sem, nem kellett attól félni, hogy a nyugdíj korhatárt emelik, ki mertünk éjjel az utcára menni, biztonság volt... szóval ez nagyon hiányzik. Visszasírom.

     Ezek a fotók mosolygásra, nosztalgiára fakasztottak, igazi retró érzést vált ki az emberekből.  A békebeli időkben a Városligetben, a Margitszigeten ezeket nyűtték az emberek. Nem volt füst, korom. Nem volt a levegőben ólom és  chemtrailek nyomai sem fátyolozták el az eget és vették el a napot. 

Áldott békeidők, mi lett belőled?