Kell egy hely.

Volt egy hely, ahová alig vártuk, hogy kimehessünk. Mert kell egy hely, ahol együtt vagyunk és szabadon kiélhetjük a szabadság édes ízét. Kell egy hét, együttlét, ahogy a szlogen mondta. És vágytunk arra, hogy ez mindig így maradjon és mindig így legyen. De a hét hamar eltelt, visszacsöppentünk a szürke, nyálas hétköznapokba.

Az első három fesztiválon még közreműködő voltam. A nagy színpadon voltam színpad mester és az egyik kis színpadon szervező. Aztán a Gerendai Karcsi mellé jöttek az újak, a fesztivál egyre nagyobb szabású volt, kellett neki a segítség. Én kiszorultam.

Viszont az első 10 évben kaptam annyi tisztelet jegyet (100 darabot), hogy igen sok embert be tudtam vinni. Aztán egyre jobban gyűlt a külföldi közönség is, és egy idő után a magyar közönség jó része lemorzsolódott. És lemorzsolódtak a magyar előadók és zenekarok is. A Sziget fesztivál üzlet lett, nagy üzlet. A bevétel vált a legfontosabbá. Jó részben a külföldiek fesztiválja lett.

Számomra megmaradt jó emléknek. Azt azért hozzá kell tennem, ha Gerendai Karcsitól azóta is bármikor kértem belépőt, ha nem is százat, de néhányat mindig adott. Köszönet érte.

A Szigetről osztok meg néhány fotót. Sok magyar sztárt láthattok a fotókon. Néhány név közül: Molics Zsolt, Szasza, Ragadics Csaba, Nagy Feró, Hangyássy Laci, Vedres Joe, Nagy Gyula, Nagy Hunor, Nagy Botod, Füxi, Beatrice, stb (Kérlek hogy osszátok meg, hadd tölthesse le a fotókat, a sok zene rajongó). És hallgassatok meg egy dalt is.