Egy híd a Kwai folyó felett. Thaiföld 1994.

Ki ne nézte volna meg valamikor a hatvanas években a „Híd a Kwai folyó felett” című filmet. Szinte kötelező volt. Én is megnéztem, többször is. Riasztott. Részben ez alapján ítéltem meg Thaiföldet, pedig tudom, hogy a kegyetlenséget a japán katonák követték el. De csodálkoztam, hogy a thaiak miért engedték?

Aki a filmet még nem látta az feltétlen nézze meg. A japánok a II. Világháborúban hidat építenek Kambodzsa felé. Természetesen a kor divatja szerint hadifoglyokkal. Mindkét táborban voltak hősök, árulók, csicskák, forradalmárok, segítők, bújtatók. A híd építése során nagyon sokan meghaltak.

Nekik az utókor katonai temetőt épített, és azóta is évente megemlékezéseket, ünnepségeket rendeznek, és a sírokat példamutató módon rendben tartják.

A hídra felmenni megható dolog. A hidat használják, rajta vasúti közlekedés van. Igaz igen ritkán jár, és olyankor félre kell állni a sínről, hogy a vonat elférjen. A híd tövében színpad van, ahol rendezvények, koncertek vannak.

Valójában az a híd amit mi turisták nézünk meg, az nem az eredeti, az eredeti a mostani hídtól valamennyivel távolabb van. De akkor is felemelő élmény ezt a helyszínt látni.

Mielőtt elérjük a hidat a busz megáll a katonai temető mellett is. Be lehet menni és a sírokat megnézni. Lehet virágot venni és jelképesen akár a bejáratnál elhelyezni. A temetőben mindig vannak látogatók.

Aztán a busz megáll a lágereknél is. Itt megnézhető a hadifoglyok elképesztő nyomort, kizsákmányolást  sugalló szállása.  Majd innen indul a busz a folyó mellé.

Nem tudom, hogy az utazási irodák napjainkban is elviszik-e magyar turistákat ide, de én nagyon élveztem ezt az utat. Menet közben megálltunk egy kígyó farmnál, a királyi fafaragó műhelyben, az úszó piacon. Mi ezen a programon egy napos úton voltunk, de van 2-3 napos ott alvásos út is.

Talán a legnagyobb élmény a Kwai folyón való tutajozás volt. A tutajállomáson a parton butikok, shopok, utcabüfék sora kínálja a portékákat. Van idő az út előtt is és a tutajozás után is bevásárolni. Aztán irány a tutaj. Az ebéd is a tutajon van, bőséges svédasztalos lakomával traktálnak. Egy motorcsónak húzta a folyón felfelé a tutajt, mi pedig gyönyörködhettünk a hegyvidéki buja dzsungelben, a hajó szállodákban, a parton hajólakóházakban élők mindennapjaiban, a hajó diszkókban, shopokban, stb. 

A vízben gyerekek fürödnek. A halászok halásznak. Mint az édenkert, olyan volt a benyomásunk. Az ott lakók irigyelt nyugodt kiszámítható mindennapi életét láthattuk.

A thai utat a Tantúra Utazási Iroda szervezte, kitűnően. Varázslatos, kedves úti vezetőket biztosítottak számunkra. Sajnos az iroda már nagyon régen megszűnt.

A fotókat az első thai utamon készítettem 1994-ben Szerintem nem sokat változhatott 2017-ig bezárólag. De remélem a változást megírják azok, akik az utóbbi időkben jártak arra. Jó lenne ha ezek a fotók néhány emberre olyan hatással lennének, hogy legalább egyszer itt nyaraljanak.

Mi más zene illene ide, mint a "Híd a Kwai folyó felett" című örökzöld.

Hallgassatok meg egy thai dalt is. Ben Chalatit: ยังรอ