Retrózzunk egy picit!!!

Az emlékek mindig jók, főleg a nyaraló emlékek. 1994 februárjában először voltam Thaiföldön. Azon belül Bangkokban, Pattaján és Ko Lan szigeten. A Tantúra utazási iroda szervezésében négyen vágtunk bele.

Az egyik barátom ez út előtt négy évvel részt vett egy India, Nepál és Thaiföldi körúton. Amint hazaért, azonnal rá akart beszélni engem Thaiföldre, hogy ez biztos, hogy nekem bejönne. Négy év próbálkozás után sikerült elérnie neki. Erősen nem akartam Thaiföldet. A sajtó soha nem írt róla jót, szegénység, betegségek, járvány, diktatúra. Aztán ez a barátom be akarta bizonyítani, hogy igenis ki fogok Thaiföldre jönni  (mint ahogy a mondás tartja), még ha az égből cigány gyerekek is potyognak és az utat nem fogom megbánni. Be is bizonyította. Saját költségén megvette nekem a repülőjegyet és ha tetszett, ha nem, jönnöm kellett. Magyarul fizette az utamat.

Először utaztam repülőn. Előtte soha, mert rettegtem tőle. A katasztrófa filmek tudat alatt bele tudják nevelni az emberbe a félelmet, hogy féljen a repüléstől. Igen nagy előítélettel utaztam ki. Azon is gondolkodtam, hogy ha majd leszállunk Bangkokban, akkor valami kifogást találok és már utazok is vissza.

Majdnem így lett. Amikor a reptérről kijöttünk, olyan meleg és pára csapott meg, hogy már mondtam is, hogy nekem ennyi ebből elég. Ráadásul mint igazi amatőr utazók teljesen téliesítve jöttünk, vastag télikabátban, alatta több rétegű pulóverekkel, jégeralsókkal. Aztán a Tantúrás útikalauz nyugtatott, hogy nem lehet visszamenni, nincs rá mód és mondta, hogy ne ijedjek meg, itt minden légkondis, még a busz is.

Így is volt, rohantam be a buszba és törtem a fejem, hogy valamit azért majdcsak kitalálok, hogy vissza mehessek. Bangkokban kezdtünk. Az Indra Regentben szálltunk meg. A reggeli svédasztalukat azóta is emlegetem. Annyira tetszett és ízlett. Alig hogy megérkeztünk és kipakoltunk, a környéken portyára indultunk. És úgy tíz perc alatt megkedveltem, megszerettem. Pedig nem indult jól a bangkoki nap, napok sem. A szálló környékének a becsavargása után elmentünk a kínai negyedbe. Ott beültünk egy leszakadt kínai büfében. Aztán az elfogyasztott ételtől úgy fostam, mint a tyúk. Szerencse, hogy volt nálunk Immodium, de így is a bangkoki napok legfelemelőbb érzése az állandó WC-re járás volt. De ez már nem számított, ki sem lehetett volna tiltani Thaiföldről. Persze derekasan szedtem a hasmenés elleni gyógyszert és azért sok mindent megnéztünk Bangkokban. A város elvarázsolt. Sok régi fotó van abból az időből. Egyszer felrakom.

Most a pattajai fotókat osztom meg (mert ezt találtam meg). A Tantúrások a tengerpart mellett fekvő Siam Bayshore Resort és Spa-ban helyeztek el bennünket. Gyönyörű hely volt. Az udvaron voltak a medencék és bungalók, ebben szálltunk meg. Teljesen elégedett voltam. A reggeli közvetlen a tengerparti éttermükben volt. Mindez a Walking Street Buddha Hill felőli részén volt. Ekkor még nem lehetett a hegyhez átjárni, mert ott épület volt, amit később lebontottak. A Walking Streetnek a fele nem volt még kiépítve, a bárok csak a Beach road felőli részen üzemeltek. Az út pocsék állapotban volt, félig beszakadva, itt egy tégla, ott egy süppedő. Olyan izé volt. Bukdácsolva lehetett rajta menni. És érdekességként mondom, hogy a szálló mellett volt egy étterem, amit Raszputyinnak hívtak. Az elmúlt 25 évet ő is túlélte. Ma is ugyanilyen néven üzemel. Ami szintén nagyon érdekes, hogy a Walking Street és a környező utcák ekkor még nappal teljesen el voltak néptelenedve. Este persze ellepte a tömeg.

Sok fotóm van Pattajáról is. Most csak a Walking Street és a környéke képeit teszem fel. Egyszer majd a többire is sor kerül. Hát, nézzétek meg, 25 évvel ezelőtt ilyen volt a Walking Street és környéke. A fotók nagyon régiek, kicsit karcosak, retusálni meg unalmas, meg nem is tudok. Ha van kedvetek, osszátok meg a blogot, hátha azzal is többen mentik le a fotókat. A fotón rajtam kívül Füchsel Tibort láthatjátok.

Hallgassatok a fotók lementése között egy kis thai rock zenét. A zenekar neve: Gym and Swim. Daluk címe: YUUWAHUU