2017. nov 03.

Fényevés (Light Eating)

írta: szucsalfi
Fényevés (Light Eating)

                                                         Együnk fényt!

     Egy reggel álltam a tükör előtt és bámultam magam. Nem tetszettem magamnak. Gondolataimat nem is tartottam magamban: –Te Frédi, negyven éve diétázol és felfogytál 136 kilóra. Én ezt nem hagyhatom, valamit ki kell találnunk, mert ha így folytatod, akár 150 kilóra is felfogyhatsz egy év múlva.

     Dühösen ott hagytam a tükröt, de néhány perc múlva visszamentem. -Tudod mit, -vágtam a tükörképem szemébe. -Éhezni fogunk.

     Persze az éhezésnek is több változata van. Jó néhány fényevős és más diétás könyvem van. Végig tanulmányoztam mindegyiket, hogy melyik könyv tanácsaival éhezzek. Még úgy sem próbáltam ki soha, hogy milyen is az éhezés. Latolgattam a sok ragyogó lehetőség között, végül is a legvonzóbbnak a fényevés tűnt. Emellett döntöttem.

      Ha már belevágok, ez tűnt a legbőségesebb tápanyagnak. Ráadásul még meg is tudom spékelni egyéb különleges nyomelemekkel. Hogy hogyan? Erre is van megoldás. Miközben a fényt falom, a fénynek át kell törnie a chaimtrails által szürkévé varázsolt égbolton, így a fényhez csimpaszkodott chamtrail mikrokristályokkal, nyomelemekkel dúsíthatom az egyhangú fényevésemet. Ezzel is gazdagítva a szervezetembe jutó ásványi anyagokat és nyom elemeket. Egy napi lamellálás után a chaimtrails anyagokkal bővített éhezés mellett döntöttem. Mindennek örülni kell az életben, még a chamtrailnek is.

     Másnap kiültem a kertbe a medence mellé. Bámultam a napot, kitátottam a szám és próbáltam a gyomromba bevonzani az éltető napsugarakat. Órákat ültem így. Körülöttem térültek, fordultak az emberek és óvatosan pislogtak felém. Nem törődtem velük.

    Másnap újra kezdtem, és látszott, hogy csodálkoztak, hogy ugyan mi bajom lehet, miért bámulom meredt nyakkal az eget. Újukkal szokatlan mozgást csináltak a halántékuknál. Nem törődtem semmivel. Az én szervezetem teljes erővel habzsolta, nyelte a szennyezett fényt. Meg kell hogy mondjam, hogy hiába ez a bőséges fény-elixír, igen éhes voltam. Hányinger hullámok gyötörtek, izzadtam mint a ló. De kitartottam.

    Egy hét után néhányan orvost akartak hívni, hogy talán meghibbantam. Úgy hogy a nyolcadik nap már nem jöttem le a medencéhez, hanem az erkélyemre ültem ki és ott szívtam magamban az isteni fény mannát. Kitátott szájjal vártam, hogy a napsugár belém hatoljon és tegye tele a bendőmet. A sugarak meg csak ömlöttek, ömlöttek belém. Jó, hogy föl jöttem, így legalább nem hülyézett le senki.

     Iszonyatos kínokat éltem át. Több liter folyadék izzadt ki belőlem. A hányinger állandóan a kedvenc hobbim lett.  Nem akart megszűnni. De mindenképp kitartottam az elhatározásom mellett. Ha volt olyan érzésem, hogy nem bírom tovább, akkor a magyar hősökre gondoltam, akik valamikor meghódították és elfoglalták Európát. Ha kitartottak volna, most mi irányítanánk az Európai Uniót a saját szájízünk szerint. No szóval hőseinkről vettem példát. Harcos, legyőzhetetlen nép volt a magyar (VALAMIKOR). Ha ők is kibírták a küzdést az ellenséggel szemben, én is kibírom a kilókkal való csatározásomat.

     Folytattam. Aztán eszembe jutott, hogy ha nem jól csináljuk, a fényevésbe bele is lehet halni. Jó páran jártak már így. Legutoljára az a házaspár, akik a kis bébijüket csak fénnyel etették, de valamit nagyon rosszul csináltak. A kisgyerek bele halt a fényéhezésbe.

Arra gondoltam, hogy na és, ha belehalok a fényevésbe, akkor mi van, az én életem volt. Az állam jól jár, azt kis éhbér jellegű nyugdíjat nem kell küldeniük. Meg aztán őszintén valljuk be, idővel amúgy is mindenki meghal. Kételyeimet eloszlattam és folytattam.

Két hónap után a gyomrom már eléggé hozzászokott ehhez a étrendhez, a hányingerek elmúltak, és elkezdtem magamat lehízni. Amikor elkezdtem 136 kiló voltam, rá negyedévre 130 kiló. Jelenleg 126 kilót mértem. Fél év alatt lehíztam magamról 10 kilót. Vivá. Hurrá! És nem kellett egy vasat sem költenem élelemre.

     Ekkor egy hatalmas robbanás ébresztett föl, a nagy melegtől megint felrobbant közelemben egy trafó, áramszünetet is csinálva. Fura volt visszajönni a valóságba. Micsoda rémálom volt. Rohantam a mérleghez, ám az valóban 126 kilót mutatott. Hogy milyen csodák vannak? Valahogy fogytam fél év alatt 10 kilót.

     Aki nem hiszi, járjon utána.

Találtam egy nagyon jó humoreszket a Fényevésról. Nézzétek meg.

Szólj hozzá

fényevés Vida Péter