Koncert a Csepeli Papírgyár Ifjúsági Klubjában (PIK) - 1982

     Valamikor egy koncert meghirdetésének nem voltak ilyen óriási lehetőségei, mint korunkban. Igaziból reklámmal, marketinggel nem is különösebben foglalkozott senki. Az korunk szükségszerű betegsége. A művelődési házak megkapták az államtól a kultúrára szánt pénzt és a legtöbben a koncert reklámozásával nem sokat foglalkoztak. A pénzt év végére el kellett költeniük. A fellépő zenekarnak viszont volt fontos, hogy telt ház legyen.

     Reklámozásra azért volt más lehetőség is, de nem minden zenekarnak. Abban a korban egy rock koncert dátumát le lehetett adni a Pest Műsornak, mint egyetlen program újságnak, akik aztán vagy megjelentetették vagy nem. Haverkodástól függött. Azt hiszem a Bálint Péter volt a főszerkesztő, Fábián Tibi pedig a pop-rock szekció vezetője. Én jól összebarátkoztam velük,ezért mi benne voltunk a program ajánlókban. Meg a Ferót is kedvelték. A kettő együtt iszonyatosan hatott. A TV-k, rádiók könnyűzenei műsoraiban szinte lehetetlen volt bekerülni, jószerével csak a tűzhöz közelállókat reklámozták. Ide mindig nem, de időnként a Ricse is bekerült, főleg a reggeli program ismertetőkbe. Azokat a művészeket akiket az ORI, az IRI vagy a Lemezgyár támogatott, azoknak óriási lehetőségük volt a propagandára. Nekik gigaplakátok hirdették a fellépésüket, mármint a hirdető oszlopokon, amik most a Simicska birodalomhoz tartoznak és a hirdetőoszlopokon megjelent  plakátok miatt komoly csatát vív Orbánnal.

     De mit tett a csendes többség: Számukra nem maradt más, mint megpróbálni mindent, hogy a koncertjükre közönséget toborozzanak. Ha klubokban léptek fel, ott már a klubnak is célja volt a telt ház. Sok esetben kézzel rajzolt plakátok kerültek ki az utcákra, a falakra, lámpavasakra és néha az állami hirdető oszlopokra is, no meg a busz- és a villamos megállók üveg falára. Aki esetleg ki tudta játszani a párt által szigorúan ellenőrzött stencil gépeket, azok egy fokkal szerencsésebbek voltak (Demszky is ügyes volt ebben). Le tudtak gyártani 100, de akár 200-300 stencilezett plakátot. Mi soha nem buktunk ezzel le.

     Aztán jött a következő gond, hogyan kerüljenek ki a plakátok a falra. Itt is két felé bonthatjuk. Az egyik részét a klub tagságából azok kapták, akiknek szívügyük volt a zenekar. Ők ingyen plakátoztak, vagy néha kaptak egy kis pénzt is. Szigorúan ellenőriztük, hogy a plakátok valóban kikerültek-e, az ellenőrzés miatt bejártuk a kerületet és vizslattuk a frekventált helyeket. A másik részét a zenekar kapta meg, hogy rakják ki. Én emlékszem hogy a Feróval, Füxivel, Angyal Tivadarral, a Simonokkal éjjelente minden buli előtt a várost plakátoztuk. De sok esetben, de inkább legtöbbször vidékre is lementünk plakátozni. A rendőrök nem kötöttek belénk.

     Harc is volt, szinte minden ORI-n kívüli zenekar így plakátozott. Voltak népszerű helyek, amiket sokan láthattak. Azután ha oda kitettük a plakátokat, akkor imádkoztunk, hogy nehogy egy másik zenekar leragassza. De szinte mindig leragasztották, azután mentünk mi és megint a mi plakátjaink virítottak. És ez naponta így ment, az győzött akinek több plakátra futotta.  

      Aztán azt is a szükség hozta, hogy plakátragasztó brigádok alakultak. Amelyik zenekarnak vagy klubnak egy kis plusz bevétele keletkezett, a hatékonyság növelésére ezeket a csoportokat bízta meg plakátozással, akik aztán viszonylag szerény pénzért tisztességesen ki is tették. Több ilyen brigád is volt. Az egyik leghatékonyabbat Józsa Béla szervezte meg, aki egy ideig Bíró Ica és a Pokolgép menedzsere is volt Amikor már jobban mentek a dolgaink, mi is szinte csak velük plakátoztattunk.

     Nekünk PIK-eseknek szerencsénk volt. A Papírgyári irodákban sok támogatónk akadt, emiatt egész sok és nagy nagy plakátokat tudtunk feketén stencileztetni. Sokan segítettek ebben. Még a KISZ is. Ezekből a megbarnult, bevörösödött plakátokból most egyet be is mutatok:

.

----------1982. november 13: Fellép a Ketchup Letchup, a Gárda és a STB (Satöbbi) együttes

----------1982 november 20: BIKINI koncert

     A BIKINI, akik a megalakulásuk utáni első évben szinte csak nálunk tudtak fellépni. Havonta tombolhatta végig őket a közönség. Jó néhány plakát megvan a Bikini PIK-es fellépéseiről. Majd azokat is megosztom. Gyűjtőknek kincs.

     Még egy gondolat a Bikiniről. Nehezen indult az első koncertjük, de még a második és a harmadik sem volt könnyű. A tömeg Ricse zenét követelt. Az első bulin szinte csak Beatricsét voltak kénytelenek játszani. Ha Bikinik dalt játszottak, megindult a fujolás, a zsűri iszonyatos  hangerővel fütyült, kiabált, sikonyázott és üvöltve ment a Ricse szlogen: 'Ricse, Ricse, Beatricse'. Meg az 'Ó a Beatricse, Ó a Beatricse, legeslegjobb a föld kerekén'. De a negyedik bulira már megszerette ezt a hihetetlen stílus-kavalkáddal dúsított, de zseniális zenét, ennek ellenére Beatricsét mindig kellett játszaniuk. Nekem volt szerencsém a próbáikra is beülni és beszívni a tudatalattimba ezt az elvarázsolt muzsikát. Azóta is ős-Bikinista vagyok.

           És íme a stencilezett utcákra kerülő plakát. Igazi retro, nem?

   Á, kell ide egy kis Ős-Bikini zene is, úgy egész ez: